1996-ot írunk. 10 éves vagyok és a Várkonyi István Általános Iskola 4. b osztályába járok. Nagyon szeretek olvasni és fogalmazásokat írni. Így nagyon megörülök, amikor a tanító nénim néhány héttel karácsony előtt elmeséli, hogy a Ceglédi Kék Újság karácsonyi pályázatot hirdet. Fődíjként a nyertes írás megjelenik majd az újság karácsonyi lapszámában is.
Egy hétvége áll rendelkezésemre, hogy megírjam a fogalmazásomat. Ezen a hétvégén a nagyszüleimet látogatjuk meg, akik 230 km-re laknak tőlünk. A hazafelé vezető vonatút alatt gondolatban már összeállítom az írásom főbb részeit. Ez a látogatás inspirációt adott nekem a pályázat megírásához. Hiszen hosszú idő után újra látom a nagyszüleimet és boldog vagyok, hogy újra megölelhetjük egymást. Hazaérve szinte percek alatt papírra is vetem a gondolataimat. Gondosan formázom gyöngybetűimet, ügyelve a bekezdésekre és a helyesírásra is.
Néhány nap telt csak el ezután, amikor a tanító nénim boldogan újságolja nekem, hogy én nyertem meg a pályázatot!
Emlékszem a napra, amikor édesanyám hazahozta a Kék Újság karácsonyi kiadását, benne az általam készített írással. A családomat és magamat is büszkeséggel töltött el ez a hatalmas megtiszteltetés.
Ezt a lapszámot azóta is féltve őrzöm és minden Karácsony előtt felolvastam magamnak. A gyermeki énem még lelkesen várta a Szentestét. A karácsonyfa díszítését és a sütés-főzést még nem feladatként élte meg a 10 éves énem, hanem egyfajta csodaként. Saját magam készítettem az ajándékokat, rajzokat vagy képeslapokat a családtagjaimnak. Mindig izgalommal vártam, hogy a meglepetésem mosolyt csaljon a szeretteim arcára. A dédnagymamám mákos és diós bejglijének illatát még ma is érzem, ha ezeket a sorokat olvasom. Ez az íráson mindig segít a felnőttkori énemnek meglátni a karácsonyi csodát a zakatoló, feladatokkal zsúfolt időszakban és emlékeztet a Karácsony igazi mondanivalójára.
Az fogalmazásom elkészülése óta eltelt 28 évben nagyon sok minden megváltozott. Dédnagymamám- nem sokkal az írásom megszületése után- távozott az élők soraiból. Nagyszüleim szeretetét még néhány évig érezhettem, majd ők is előre mentek.
A gyermeki énem picinyke kis részére nagyon vigyázok, hiszen két gyermekem számára szeretném azt az érzést átadni a karácsonnyal kapcsolatban, amire én is szívesen emlékszem vissza. A nagyobbik lányom most 2. osztályos tanuló. Szeretném, ha két év múlva ő is készítene egy fogalmazást a saját érzéseiről és gondolatairól, melyet néhány évtized múlva majd ő is átadhat gyermekeinek.
Azt kívánom mindenkinek, hogy álljon meg egy pillanatra a sietős készülődés, a sütés-főzés és az ajándékok utáni rohanás közepette. Helyezze magát ebbe a 10 éves gyermek helyébe és érezze azokat a tiszta érzéseket, melyet csak egy gyermek érezhet. Éljük meg mindannyian a Karácsony valódi csodáját és legyünk egy picit újra gyerekek!
Legyen a Karácsony a szeretet Ünnepe!
A fogalmazás szövege:
A Karácsony a szeretet ünnepe!
Számomra a karácsony csodálatos ünnep! Ilyenkor szeretteinknek ajándékokkal kedveskedünk, illetve és is kapok. Jó érzés kapni, de nekem nagyobb öröm, ha én adhatok.
Általában az ajándékokat magam készítem. Gondosan becsomagolom és a karácsonyfa alá rejtem. Izgatottan várom, kinek, milyen meglepetést sikerült szereznem.
Nekem az igazi boldogságot mégis az jelenti, amikor a család együtt van. Körülálljuk a gyönyörűen feldíszített karácsonyfát, énekelünk és anyukám, testvérem szemében látom a csillogó gyertya fényét. Utána leülünk a szépen megterített asztalhoz és nyugodtan elfogyasztjuk az ünnepi vacsorát. A mamám nagyon finom mákos és diós bejglit szokott sütni.
A vacsora után sokáig beszélgetünk és játszunk a kapott játékokkal.
Mindig szívesen emlékszem vissza az elmúlt karácsonyokra és izgatottan várom, mit tartogat az elkövetkezendő (nap) ünnep.
A képen szerepelnek balról-jobbra: bátyám, jómagam és dédnagymamám 1996-ban